2011. december 11., vasárnap

Új blog, Cassytól

Sziasztok! Elmémben már régóta kergetőzik egy sztory, és most papírra (blogra?!) vetettem. Nagyon örülnék néhány cserének, néhány visszajelzésnek, hogy tetszik e. Benéznétek?
www.memoriesandlies-cassy.blogspot.com

előre is köszi. Puszi: Cassy

2011. október 8., szombat

8. fejezet- Félreértés

Sziasztok! Florence vagyok :D Tudom, nem örültök nekem. Flore és Cassy mellett én sem örülnék magamnak xD De úgy gondoltam, ha már szerki vagyok, akkor írnom is kell. Szóval itt a fejezet :) Próbáltam gyors lenni, de a suli mellett nem igen van idő mindenre.......

Bella

Ez a visszaemlékezés nagyon nem tett jót. Túl sok volt az érzelem. Fúj. Mikor éreztem én ennyi mindent az elmúlt évszázadokban? Semmi kedvem törődni még ezzel is.
Közben teljesen elfeküdtem az ágyamon, és élveztem, hogy nyúlnak az izmaim. Aztán kopogtattak.
Csesszék meg, minden jó pillanatot elrontanak?!
- Mi van?- morrantam.
- Szerda.
- Ezt jöttél közölni?
- Nem. Bejöhetek?
- Gyere, ha annyira akarsz.
A következő pillanatban természetesen Felix lépett be az ajtón és halkan becsukta maga után. Most ez direkt ilyen lassú?! Úgyis mindenki hall mindent.
- Ne légy már ilyen lajhár!- szóltam rá unottan, mire gyorsan leült a kanapémra. Mikor nem szólalt meg 5 perc után sem, meguntam.
- Mit akarsz?- sandítottam rá.
- Hát csak szóval.... most jöttem rá, hogy nem igazán tudok rólad semmi fontosat. A múltadról sem....
- Addig jó.
- Miért nem árulsz el semmit?
- Minek törődni a múlttal?
- Nincsen nálad makacsabb élőlény!- somolygott elnézően.
- Még jó- motyogtam az orrom alatt. Közben már lecsuktam a szemeimet. Fura, de tök fáradt voltam. Éreztem, ahogy egy kis (?) súly nehezedik rám, persze nem teljesen. Kipattantak a szemeim.
Felix tőlem alig pár centire volt, és... egyre közelebb jött.
- Basszus Felix, mit csinálsz?- kérdeztem felháborodottan, miközben ledobtam magamról. Ez hülye.
A szemei vörös helyett most feketék voltak, de tudom, hogy nem a szomjúságtól, hiszen egy órával ez előtt még vörös volt. Karba tett kézzel és felhúzott szemöldökkel vártam a választ.
- Na?
- Utálom, hogy ilyen vak vagy! Amióta csak csatlakoztam a Volturihoz, azóta koslatok utánad, de te még a jelét sem adtad, hogy érdekelnélek, vagy egyáltalán észre vetted volna, hogy...- nem tudta befejezni a mondatot, mert közelebb mentem hozzá, kezemet az arcára simítottam, majd elmosolyodtam.
- Te még nálam is jobban vak vagy. Hát nem veszed észre, hogy mennyire nem szeretek senkit? Egyáltalán, kivel törődök én saját magamon kívül? Mért szeretnél te engem?
- Hát...
- Na ugye. Azt ajánlom, keress egy olyan csajt, aki értékel téged- kacsintottam, majd kitessékeltem a szobámból. Pff. Ez tök gáz volt.
Mindegy. Majd csak történik valami.  Közben teljesen éber lettem, úgyhogy kimentem a szobámból, és elindultam csak úgy. Kihasználtam a vámpírsággal járó gyorsaságot. A földet néztem, ezért nem vettem észre az egyik Cullent. Fogtam és fellöktem. Na ennyit a békéről, mert ki volt az? A szőke csaj. Amúgy is egy hisztis liba, de most milyen balhét fog csapni? Jujj, szét ment a haja- gondoltam magamban és kishijján elröhögtem magam. Mikor felállt, a düh leolvasható volt az arcáról. Odaképzeltem, ahogy még vöröslik is a feje. Itt aztán tényleg majdnem felröhögtem.
- TE! Te... te... te... utolsó...- már majdnem szóltam, hogy nyögje már ki, mikor váratlanul a nyakamnak ugrott. Akkor aztán tényleg elnevettem magam. Mikor meghallotta, még jobban tépett, rugdosott.
- Állj már le...- kértem két röhögő görcs között. Végül mikor abba bírtam hagyni, ledobtam magamról, felálltam, és leporoltam magam. Közben megérkezett a pasija, meg még Zizy, és Alice.
- Emmett! Ez a csaj nem normális!- bújt oda rögtön. Erre a nagy mackó dühösen rám nézett és már készült megtámadni, mikor megérkezett Carlisle és Edward is. Na, most megérkezett az egész pereputty. Éljen.
- Bella, jól vagy?- rohant oda közben Jasper hozzám. Alice hezitált, majd követte szerelmét hozzám.
- Jól vagyok- vetettem oda. Végig néztem a családon, majd megakadt a szemem Edwardon. Aztán sarkon fordultam és belibbentem a szobámba, onnan pedig ki az ablakon.

Edward

Ahogy megérkeztünk a helyszínre, először Bellára néztem. Az arcán nem tükröződött semmi, pont, mint egy porcelán baba. Emmett készült Őt megtámadni, mire Carlisle azonnal rohant megfékezni Őt, velem együtt. De Jasper nem így gondolta,  Ő Bellához ment, félre dobva a családtagját.
- Jól vagy?- kérdezte aggodalmasan, mire az bólintott egyet, majd flegmán mondott egy "Jól vagyok"-ot. Egy pillanatra a szemeimbe nézett. Csak egyre, de az nagyon hosszúnak tűnt. Abban az egy pillantásban volt aggodalom, ijedtség, düh, undor... és valahol mélyen még ott volt a szeretet is. Mindez annyira megbénított, hogy még a kezem is leesett a bátyámról.
Közben eszembe jutott a pár perccel ezelőtti beszélgetés, amit akaratlan is hallottam. Bella és Felix voltak a főszereplők. Undorral töltött el, ahogy elképzeltem, hogy Felix egy szobában, és olyan közel volt hozzá. Aztán az, amikor az a marha szerelmet vallott neki... Érdekesnek találtam Bella szavait. Furcsa volt, hogy ilyeneket mondott, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy ezt eddig is tudtam. Na, ez aztán értelmes volt.
Még mindig azt a helyet bámultam, ahol a lány eltűnt. Szánalmat éreztem iránta.

Jasper

Elment. Itt hagyott. Vajon tényleg Ő az? Az a lány, akit én megismertem, még annyi évvel ez előtt? Ő nem ilyen volt.
De mégis, tényleg Ő az. De mitől változott meg? Miért ilyen? Elmondja egyáltalán még valaha nekem?
- Akarod, hogy utána menjünk?- érintette meg gyengéden a karom Alice.
Nem válaszoltam, csak nemlegesen megráztam a fejem.
- Haza akarok menni! Nem bírom ezzel a lánnyal!- siránkozott Rosalie. Akaratlanul előtörtek bennem az érzések, az emlékek, amikor megígértük egymásnak pici korunkban, hogy mindig, minden körülmények között számíthatunk egymásra. Csak most éreztem át igazán ezt.
- Ha ti haza akartok menni, csak hajrá! De én nem hagyom itt azt a személyt, aki mindig számított nekem, és most is olyan, mintha a húgom lenne. Végre megtaláltam, és nem hagyom, hogy elválasszanak tőle!- morogtam, majd elviharoztam. Még hallottam, ahogy Alice azt mondja:
- Én... sajnálom, de én vele maradok!"- és az apró lépteit. Megvártam, majd mikor mellém ért, egy apró mosolyt küldtem felé és átöleltem. Mindennél többet jelent nekem Ő, és ha nem lenne, már nem élnék...

Nem lett se hosszú, se rövid, de pont jó =) Ezt sikerült összehozni. Remélem tetszik drágáim! Köszi, hogy elolvastátok! Cassy és Flore szerint jól sikerült, én nem tudom... nekem úgy tetszik is meg nem is : ) 1000+1 puszi, Flory (=

2011. október 1., szombat

Új blog :D

Sziasztok!
Új blog :D
Infók ott, ha érdekel katt. Pusz.

The Denali girl history

2011. szeptember 17., szombat

7. fejezet - Régi mese....

 Itt a több mint két oldalas fejli ^^ Remélem tetszik... Bocsánat a késésért.
Cupp: Cassy

A nagy tölgyfa ajtó előtt megtorpantam. Aro nagyon dühösnek tűnt. Magabiztosságot színlelve nyitottam be a nagyterembe. Az öreg vámpír szeme fekete volt a dühtől, és mikor meglátott rögtön előttem termett.- Na mond! Mit tettél tönkre? -sziszegte dühösen
- Csak néhány oszlopot... De tulajdonképpen nem is én. A nagydarab srác repült neki, nem én. Én csak védekeztem -emeltem fel a kezem, próbálva menteni ami még menthető.
-Bella!! -csattant fel Aro. Nyílt az ajtó, és a vegák álltak ott. Na mit akarnak? -Most, nagyon nagy bajban vagy! Valamit kitalálok... Áhh! Meg is van. Meséld el, a drága Cullen családnak a történetedet. Mindent! -elakadt a lélegzetem. Ilyet, még Aro sem kérhet. Ilyet még ő se.... ő se képes... De én is tudtam, hogy nem igaz. Képes, nagyon is képes, és most pontosan ezt kérte tőlem. Nem is kérte. Parancsolta, hogy tegyem meg.
-Ugyan Bella! Ez nem a világ vége! Ez nem egy kivégzés. Csak nyugi. -ismételte azokat a szavakat, amiket én szoktam neki mondani.
-Nem!!! -mondtam. -Eddig eltűrtem, hogy parancsolgass! Eltűrtem, hogy lenézz!!! De ezt nem Aro! Ha kell elbánok az egész Volturival! És te is nagyon jól tudod, hogy meg tudom tenni! És nem hátrálok meg.... mint a múltkor.
Az egész terem csendbe burkolózott. Mindenki úgy nézett rám, mint a világ legveszélyesebb teremtményére. És igaz is volt. Én voltam az akitől mindenki félt.
-Megint? Vagyis történt már ilyen dolog? -kérdezte Jasper tágra nyílt szemekkel.
-Igen -mondta Aro, fájdalmas hangon. És ezúttal nem színészkedett. -1750ben Isabella fellázadt a Volturi ellen. Korlátozni akartuk a képességeit. Rengetegen haltak meg. Bella nagyon dühös volt. Pedig mindig korlátozni tudta magát. Néhányan elmenekültünk. Én, Caius és Marcus az élen. 2 hónapig bujkáltunk. Végül azt mondta, sajnálja, és visszaadja a várost. Azóta nem volt ilyen.
-Bella el kell mesélned, hogy mi történt veled! -kérte ismét Jasper. -A húgom voltál. És szerintem valahol, még mindig a húgom vagy. Lala... Én tudom, hogy amit mutatsz magadból, az nem te vagy.
-Sajnálom Jasper Hale. De nagyon is én vagyok. Megváltoztam. De te is. A bűbájos Maria igen csak megváltoztatott. Nem de?
-Honnan tudsz Mariáról? -kérdezte sziszegve
-Ugyan én mindent tudok. Alice Mary Brandon, a gyógyóházból. Emmett Cullen, abból a helyes otthonos kis pizzériából. Kockás kis terítők, hangulatos zene... Esme, a babájával. Rosalie... hmm... hogy is volt? Ja persze... A bankár lánya nem? És Royce King menyasszonya, aki megölte őt. Gyakorlatilag. Edward Cullen spanyol náthája, és a lázadó korszaka. Én MINDENT tudok.
-Honnan tudod ezeket? -kiáltotta Rosalie. Forro vérű kis csitri...
-370 éves vagyok Rosalie. Az ember életemmel együtt. Tudok egyet, s mást.
-370? -füttyentett Emmett. -Jól tartod magad, nagyi -kacsintott.
-Nagyi? Inkább a Nagyinak a dédije, drágám. Na figyeljetek... Elmondom a storyt. De ha Bárkinek elmondjátok, letépem a végtagjaitokat, összecserélem őket, és mindegyiket a másik seggébe fogom feldugni. Világos? -hirtelen lett csend. Mindenki bámult rám a vegák közül, majd Emmett megjegyezte:
-Érdemes megemlítenem, hogy még mindig bírom a csajt. - rötyögte, mire megforgattam a szemem. Lehetetlen eset...

5 percen belül, már a szobámban voltunk. Normális állapotban, soha az életben nem hívtam volna be őket ide. De, ez kivételes estet volt. Leültem az ágyamra, ők meg körül ültek, mint a gyerekek, akik valami szép kis mesét várnak. Csak hogy, ez nem volt szép mese... Rám függesztették tekintetüket, és várták, hogy elkezdjem....

1641ben születtem, egy neves családba New Yorkban... A szüleim, gazdagok voltak, az akkori élethet képest. Ezt onnan tudom, hogy Aro még egész kis koromban kinézett magának. Volt egy nővérem. Beatrixe Swan. De épp, hogy betöltöttem a 3-at, meghalt. Nem igazán emlékszem rá... De van néhány homályos kép, ami megmaradt...


Edward szemszög
Ahogy Bella elmondta az első pár mondatot, képtelen voltam elfordítani a fejem az arcáról. Lehunyta a szemét, és láttam rajta, hogy nehezére esik ezekről a dolgokról beszélnie. Furcsa volt... Most nem láttam benne azt a bunkó, nagyszájú csitrit, egyszerűen... egy lányt, aki nincs jól. Akinek fáj. De ő rendületlenül folytatta.


...Én azt hiszem, szomorú voltam... Minden nővéremre emlékeztetett, aki különben 4 évvel volt idősebb nálam. A szüleim is így gondolhatták, mivel Chicagoba költöztünk, egy kisebb faluba. Apámnak ez nagy áldozat volt, hisz ő mindig is New Yorkba lakott. De szerette anyámat. Érte bármit megtett. Szóval megvoltunk, lassan a szüleim is túltették magukat a gyászon, az én emlékeim meg még jobban elhalványultak. 5 éves voltam. Néhány házzal odébb, meghalt egy férfi... Nem sokkal később egy nő is. Már nem éppen voltak fiatalok, és a szervezetük már gyenge volt. De lakott ott egy kisfiú is. Jasper. Ő 7 éves volt akkor. A temetésre a fél falu elment. A családom is. Jasper és az én szüleim, szoros barátságot kötöttek az alatt a 2 év alatt, amit egymás közelébe töltöttek. Így hát az se volt nagy meglepetés, hogy én is jó barátja lettem Jaspernek. Szóval a temetés után, nem törődve Jasper lelki világával, addig akadékoskodtam, amíg rávettem, jöjjön el hozzánk. Tudtam, hagynom kéne, hogy meggyászolja a szüleit -hiába voltam még csak öt éves- de nem akartam, hogy szomorú legyen. El akartam terelni a figyelmét. A szüleim arról beszélgettek mikor beléptem az ajtón, hogy mi lesz Jasperrel. Eljátszottam, hogy elestem, és azt mondtam nagyon fáj a fejem, mert bevertem. Jasper azonnal felugrott mellőlem, és rohant a kúthoz, hogy vizet hozzon. Pont ez volt a szél. Elbújtam az ajtó mögött, és onnan hallgattam, hogy arról beszélnek, hogy örökbe fogadják Jaspert. Mindig is egy fiú gyermeket akartak, és Jaspert ismerték, és szerették is. Így történt, hogy Jasper pár nap múlva már be is költözött hozzánk. Láttam rajta, hogy bár nem felejtette el szüleit, boldog volt. Boldog volt a Szüleimmel. Boldog volt Velem. Boldog volt, hogy a testvérem lehetett. Évek teltek el így... De mikor Jasper betöltötte a 17et, elment. A háború elkezdődött. Nem sokkal később a szüleim meghaltak. Nem volt mit vesztenem. Hát én is elmentem Jasper után. Vagy észre se vették, hogy lány vagyok, vagy nem, érdekelte őket. Nem számított. Szép lassan betöltöttem a 18at. Jasper egyszer csak eltűnt. A holtest nem lett meg... Most már érthetőek az okok, hogy miért. Egy nagy összecsapás volt készülőben. Nem féltem. Már régen nem féltem a haláltól. Eddig a halál jó messziről elkerült engem, és azt hiszem, nem bántam volna, ha megtalál. Sőt... Azt hiszem voltak olyan percek, mikor azt kívántam Bár Meghalnék. És hát tulajdonképpen meghaltam. Nem figyeltem eléggé. Valaki okozott nekem egy halálos sebet. De nem olyan helyen, hogy gyorsan végezzen velem. Igazából nem is tudom hol. Órákig, talán napokig feküdtem ott, élet-halál között lebegve. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy a parancsnok nem messze tőlem utasítgat néhány embert, hogy gyűjtsék be a sebesülteket. Fél munkát végeztek. Nem kerestek meg mindenkit. Engem is ott hagytak. A nap lassan lement. És én egyre rosszabbul éreztem magam. Már lemondtam arról, hogy még valaha láthatom a napot. Csak bámultam a csillagokat, és vártam. Vártam, hogy meghaljak. De Aro nem így gondolta a dolgot. Fölém hajolt, de én nem tudtam megijedni a vörös szemektől. Bocsánatot kért, amiért nem ért ide hamarabb. Azt mondta, a többi embert vizsgálta Elezarral, és megnézte, hogy a még élő embereknek, milyen képességeik vannak. Az enyémet Elezar, már a születésemnél észrevette. Így Aro átváltoztatott... Ez az életem első szakaszának vége. Kérdéseket el lehet kezdeni feltenni....

Bella szemszög
Carlise szólalt meg először. 
-Én éltem Votlerrában. De te nem voltál itt. Ha olyan rég itt vagy, mi mért nem találkoztunk?
-Hát... Volt egy idő, mikor tanultam. Aro azt mondta, jót fog nekem tenni, az utazás. Így hát utaztam. 
-Folytasd. -mondta Jasper türelmetlenül. Hát igen... Ő eddig ismerte a történetet nagyjából. Hiszen egy részében ő is szerepelt.
-Várj! -kérte Alice. -Hogy emlékszel ilyen jól az emberi életedre? 
-Mert én nem akartam elfelejteni. Évekig, minden egyes nap az életemen gondolkoztam. Még most is. Nem akarom elfelejteni a múltam. Az is hozzám tartozik. 
-Én gondolnék rá! De elfelejtettem... -mondta a pöttöm vámpír és elhúzta a száját.
-Szerintem azért, mert az agyad, nem akarta, hogy emlékezz azokra a dolgokra amit átéltél. Ez egy új lehetőség volt. Egy új élet. Tiszta lap. Sokan örülnének egy tiszta lapnak. -mondtam halkan. -A történet többi részét holnap mesélem el. Mára elég ennyi.... -sóhajtottam. Jasperen látszott, hogy akadékoskodna, de Alice finoman a vállára tette a kezét, és kivonszolta őt a szobából. A többiek szépen lassan követték őket. Edward még hátra nézett, és szólásra nyitotta a száját. De inkább mégse mondott semmit. Megrázta a fejét, és eltűnt a többek után. Én szellemileg fáradtan dőltem bele az ágyamba, és még sokáig nem keltem fel....

Cassy

Sziasztok. Cassy jelentkezik ^^Tudom, tudom...Nem mentegetőzőm, semmi. Akkor se írtam meg ha füvet-fát összehazudok :P Nem volt kedvem írni, nem volt időm se, de ha nagyon akartam volna össze hoztam volna.... De már a fejezet fele kész van, hétfőig remélem, hogy fel tudom rakni. Addig is itt van pár idézet/vicc amit facebookon a barátaim tettek közzé :D lájkolom ^^

Lány: Egy kis gondolkodási időt kérek. :S
Fiú: Amíg..? :/
Lány: Amíg eldöntöm,hogy ez a szerelem megéri-e a szenvedést... :// ♥
 -------------------------------
-Mit szeretnél legjobban ezen a világon?
-Hogy ne tünj el belőle...♥
-------------------------------
Az apa benyit
a fürdőszobába és meglátja,
hogy a fia sminkel.
- Fiam te buzi vagy??!!
- Nem apa! Hejcegnőőőőő. :$
--------------------------------

2011. augusztus 23., kedd

Új, novellás oldal *.*

Sziasztok!
Visszatérésem alkalmából nyitottam egy novellás oldalt. :D
Ha érdekel kattolj, ha meg nem, akkor ne.
Fent van az első novella :D

Florence novellái

Cupp :D

2011. augusztus 18., csütörtök

6. fejezet - Szívás!

sziasztok! 
Megkésve ugyan. De itt van. Most Én hoztam ( flore) Köszi az előzőhez kapott komikat. 
Ehhez is sok-sok komit szeretnénk! Jó olvasást!
Pusz
Flore





Jasper

El sem hiszem. Ez Bella. De mégis hogy kerül ide? Majd később megbeszélem vele, amikor kettesben vagyunk. Amikor talán önmaga. Én, aki 6 éves koromtól ismerem, tudom, hogy ő, akit most mutat, ez a „jégkirálynő vagyok és senkit sem szeretek…” Ez nem az a lány, aki a testvérem volt. Ő egy kedves, ha lehet ilyet mondani, de szeretet éhes, nagyszájú, önmarcangoló, bolond, de leginkább bűntudatos lány. Most akit látok az pont az ellenkezője, és az érzések, amik belőle áradnak szinte megbénítanak. Az a sok fájdalom, szomorúság, csalódás.. minden egyszerre még Edwardnál is rosszabb. Pedig ahhoz már aztán tehetség kell. – Itt az említett felhorkant-, Ja, tényleg a gondolatolvasó. Barom! Üzentem neki.
Mindannyian aggódva, néztük rá mikor egyik percről a másikra még fehérebb lett. Edward felöl jött a legnagyobb aggódás hullám. Furán néztem rá. Ilyen wtf? Fejjel. Bellát a pillanatnyi mély gondolkozását Aro szakította félbe.
-          Isabella jól érzed magad? Elég sápadt vagy...
-          Jól. Hozzátok a csomagokat. – mondta felénk fordulva. Majd a álarcot magára véve se szó se beszéd elindult –gondolom- ideiglenes szállásunk felé. Magunk mögött hagyva a család többi tagjait.
Egyetlen szerelmem kezét szorongatva haladtunk egyre távolabb a meglepetéseket hozó nagyteremtől.  Éreztem Aliceből áradó kíváncsiságot, meg egy kis csalódást is. Biztos voltam benne, mindig is, hogy arra a beszélgetésre, amelyben én és a családom, meg a húgom szerepel, sosem kell megosztanom senkivel. Mélyen magamban ez a téma mindig fájdalmas sebeket tépett fel. De így, hogy Lala, él minden talán egy kicsivel könnyebb lesz. Már csak bíznom kell benne, hogy Alice megértő lesz…

Bella

Hallottam mögülem a halk lépteket. Szívesen lennék önmagam Jasper közelébe, de nem tudok. Azt sem tudom, milyen mélyen van eltemetve bennem, azaz érzés, amit úgy hívják...boldogság… Az évek során meg tanultam érzéketlennek tűnni. De a végén, már nem csak annak tűntem, az is lettem. Lassan haladtam szobám felé, amely szállást ad további 4 vámpírnak. Akik közül egyet ismerek, de olyan távolinak érzem őt is. Az ajtóm előtt megálltam, mélyet sóhajtottam majd szembefordultam követőimmel.  Összecsaptam tenyereim. És próbáltam minél nem „legyünk már túl az egészen és hagy menjek a francba el innen egyedül egy kis időre” fejet vágni.
-          Na vegák. Álláspont a következő. Két fürdő van. 3 ágy. Igazából magam sem tudom miért. Nem élek nemi életet. De ti, ha igényelni akarjátok,- ugyanis a szőkének a maci, Zizyinek meg a kobold a párja, vöröskének vagy nincs, vagy nem jött el- nem akadályozom meg, csak előtte zárjátok be az ajtót, mert Félix igen kíváncsi, és perverz hajlamú. Tehát saját felelősségre ágy akrobatikázzatok. – mondtam poker arccal.
-          Na, asszony akkor majd kipróbáljuk mennyire, tartósak azok az ágyak. – szólalt meg Emmett. Öcsém mekkora egy perverz ez is. Rosalie rögtön fejen is vágta.
-          Hülye, vagy Em! – nézett vádlón szerelmére.
-          Mondj valami újdonságot cica.  – röhögött a nagy melák.
-          Na jó! Elég a nyáladzásból, a csomagokat mindjárt felhozza valaki, szolgáljátok ki magatokat, én húztam. – épp indulni készültem mikor Zizzy hangja megállított.
-          Nem beszélhetnénk?
-          Nem. Sajnálom. – mormogta. Majd a csalódott képükkel a fejemben száguldottam el mellettük.
Mégis mért lenne jó elmondani azt, hogy, ő utána mentem a háborúba? Hogy mennyit szenvedtem? Hogy miket éltem át, csak azért mert lány vagyok? Egész időpocsékolás lenne. Az a múlt. Ha elmondom se nem lesz jobb, se nem leszek boldog, se nem esek szerelembe.
Istenem.. Szerelem.. tudom én egyáltalán mi az? Voltam valaha is szerelmes? A válasz roppant egyszerű, lényegre törő és elkeserítő, mert a válasz nem. Sosem voltam szerelmes, és nem is leszek valószínűleg. Nem engednék senkit olyan közel hozzám. Mert átverne, mint a barátok régebben. Tapasztaltam a csalódást igaznak hitt barátokban. És már igaz barátok sem kellenek, mert számomra nincsenek. Itt a Volterrában is csak olyan amolyan épp, hogy tudják a nevem, és pár lényegtelen dolgot. Mint például a képességem, átváltozásom ideje, meg egyéb értelmetlen apróságok. És szerintem most hogy megtudták a híres neves Jasper Hale az én kiskori fogadott testvérem, biztos ráeszméltek, hogy valójában nem is ismernek. De nem izgat különösebben. Megvagyok én egyedül.. magamban…magamnak..
Úgy tervezem, hogy most eltűnök és majd valami spéci kém cuccal figyelem mikor húzzák el a csíkot a langyi szeműek.  Nincs kedvem találkozni senkivel. Nincs kedvem magyarázkodni, elmesélni a történetem. Vagy a legrosszabb beszélni Jasperrel. Mert ha ez megtörténne, talán éreznék is valamit. És amikor elmegy, hiányozna. Meg az a kis aranyos manószerű szerelme. Meg akkor a többiek is, talán ha megismerik valódi énemet, amit még maga a ’nagy’ Aro mester sem ismer. Esetleg kedvelnének, kivéve azt a vöröskét. Hú de morci volt. Azannyát. Őt hergelni mennyei élmény lehet. Emmett jó helyre ’született’ . Folyosókon rohanva nem figyeltem, mert gondolataim ellepték agyam és nem láttam minek, vagy inkább kinek megyek neki. Hát meg kell hagyni jó nagyot ütköztünk. Először nem is figyelve kinek mentem neki, csak azt tudtam hímnemű, megfeledkezve jéghideg álcáról, rögtön felpattantam és segítségére rohantam. Ő az oszlop mögött volt. Még mielőtt megláttam már kezdtem – magam sem tudom mért- a bocsánatkérést.
-          Uramisten, én nem akartam. Nagyon sajnálom.  Nem tudom mért nem figyeltem. Mármint tudom, de nem akartam. Én csak elgondolkoztam, depiztem , azaz a szokásos napirendemet csináltam. Kivéve, hogy jól elgázoltalak. Nagyon sajnálom. Tényleg, ne haragudj, akármit megteszek kárpótlásul, csak ne haragudj. Bocsi, esküszöm még egyszer, hogy nem volt szándékos. – na, ezt mind pár másodperc alatt hadartam el. Menő vagyok. De mért mondtam ezeket? Amikor felállt a szerencsétlen azt hittem ott helybe összeszarom magam.
-          Te?
-          Nem, csak a szellemem – motyogta gúnyos vigyorral az arcán Edward.
-          Hé hé, cowboy!? A csípős megjegyzések az enyémek. Vili?
-          Vicces vagy Bella, és nem haragszom. Nem gáz, hogy kis híján miattad fűbe haraptam.
-          Te mekkora egy tahó vagy! Én nem tudom mért, mondtam azt, de ha nem vetted volna észre azt sugalltam, hogy „Te idióta mért nem figyeltél?” – Rég nevettem ilyen jót. És milyen jó hárítás. 
-          Most komolyan rám akarod kenni? – hitetlenkedve nézett rám.
-          Még szép!
-          Na, jó, nem hallgatom ezt tovább, írok beutalót a sárgaházba. Hidd, el rád férne.
-          Hát kösz. Milyen férfi vagy te? Így beszélni egy hölggyel? – tökéletes színész vagyok. Tökre leszartam mit vág a fejemhez.
-          Még szép! – ez most komolyan a dumám lopja? És milyen dühtől izzó szemekkel néz. Testsúlyomat bal lábamra helyeztem, egyik kezem csípőmön a másik meg csak úgy lógott. Komolyan majdnem elkezdtem simogatni a nem létező szakállam a hatás kedvéért.
-          Tudod azt hallottam, az emberek jelen esetbe vámpírok azért ilyen indulatosak, mint például most te. Mert nem elég szenvedélyesek. Mármint nem adják ki a szenvedélyüket. Ha ez így értelmes. – vigyorogtam- Fogadjunk, hogy még szűz vagy, mert komolyan ilyen indulatokkal, tyű, apám az első csajjal, akivel kefélnél, szerintem istent áldaná, percenként, olyan jó lenne. – na, ez aztán hatalmas volt. De azért elég köcsög vagyok. Lefagyott majd gyorsan kapcsolt.
-          Fogadjunk, hogy te is az vagy! – na, most beismerte.
-          Beismerted! Ember, hogy te is az vagy! – bakker most én is! Mekkora öngól.
-          Most meg te! – vigyorgott.
Jól van Bella, nyugi. Tegyél úgy mintha nem is hallottad volna azt, amit mondott. Csak hogy erre igen kicsi volt az esély. Ugyanis meghallottam mögülem azt a bizonyos dörmögő hangot. Szemem kidülledt ijedségtől, morcié is hasonló állapotban volt. Megfordultam és ott állt Rosalie, Emmett, Jasper és Alice. Emmett elkezdett röhögni.
-          Bella, azt tudtam, hogy jó a dumád, de hogy ennyire.. Hú, öcsém ez hatalmas volt. A kastély túloldalán is hallottuk. Annyira aranyosak, de hangosak voltatok. Eddig csak azt tudtuk, hogy Eddy kölyök szüzike. De hogy te? Ki hitte volna háromszáz valahány évesen még érintetlen vagy. – nyugi Bella. Ez csak egy agyatlan nagyra nőtt pólyás. Rosalie felé fordultam.
-          Rosalie, tényleg azért kérdezem meg, mert valahol legbelül úgy érzem meg kell kérdeznem, mert bizonyos mértékig te is megsínyled. Mondcsak elverhetem Emmettet? – kis szempilla rebegtetés és belemegy.  A szőkeség elmosolyodott majd bólintott.
Emmett persze mind eközben, már a tenyerét dörzsölte. Komolyan tiszta olyan, mint Félix vagy vega változatba.
-          Emmett most megkapod. – morogtam majd támadó állásba álltam.
Először csak kerülgettük egymást. De úgy látszik megunta, mert megindult felém, rám akart ugrani a sunyija. De én még időben kitértem ütése elől, mögé ugrottam majd hatalmasat rúgtam belé. Akkorát, hogy 3 oszlopon is keresztülment, ami persze hatalmas zajjal járt. Emmett még nagyban próbálta magát kiásni a törmelékek közül, amikor én már nevettem.  De ekkor meghallottam egy nagyon dühös kiabálást.
-          ISABELLA VOLTURI! MOST AZONNAL IDE JÖSZ! MIT TETTÉL MÁR MEGINT TÖNKRE?
-          Basszus, ez Aro. Ajj Vöröske ez mind a te hibád – motyogtam majd rohantam a nagyterem felé. 


2011. augusztus 15., hétfő

Szerepjátékot nyitottam : D (Florence xD)

Cső-cső : D
Nyitottam egy szj-t... alkonyatos (milyen lenne, ha rólam van szó?!)
Szóval.. nem is húzom tovább az időt. Ha van kedved regisztrálj, ha nincs, akkor meg ne : D
Bella Swan vagyok én, és Bellán és Alice-en kívül mindenki szabad, választhatsz akár a Denali klánból, vagy a Volturiból, de meg La Push-i is lehetsz ;)

Link:
http://freeforum4u.hu/forums/forums.php?forum_id=2046

Puszi

2011. augusztus 1., hétfő

Florence búcsúzik... egy időre.

Sziasztok!

Egy időre felhagyok az írással, több időt kell magamra fordítanom, már... egy olyan ember szerint is dilis vagyok, aki közel áll hozzám. Azt mondta, nincsenek érzéseim, és begolyóztam. És ennek az embernek sokat adok a véleményére, még ha nincs igaza, akkor is.
Szóval azt hiszem, ez volt az utolsó löket ahhoz, hogy abba hagyjam. Talán vissza jövök, talán nem, a döntésemről tájékoztatni fogok mindenkit. Tényleg, igazán sajnálom, mert szeretek írni, talán még valamennyire jó is vagyok benne... de akkor se megy, egy kis szünet kell!


A blogokat, amiket olvastam, nem olvasom tovább, kivéve párat, ami a kedvencem. Ahol béta vagyok, ugyancsak folytatom. Sajnálom.



További infók:
Illúzió{ Egy érintés, ami veszélyes vonzalommal jár}
1000 millió puszi: Florence*

2011. július 15., péntek

5. fejezet - Kínzó múlt

Sziasztok :D Lehet, hogy emlékeztek rám, én írtam az első két fejezetig a blogot ^^ Hát most visszajöttem, és Florencevel, és Florevel karöltve folytatom a blogot :) Remélem örültök ^^

http://feelfreee.files.wordpress.com/2009/10/bella-swan-as-a-vampire-bella-swan-2765587-1024-7681.jpg

A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz - a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.
Stephen King

Magabiztosan haladtam a nagyterem felé. A kapu előtt megálltam nagy levegőt vettem, majd benyitottam.


Az összes vega ott volt. Összeszűkített szemem, úgy jártattam végig rajta a klánon, mintha csak véletlenül csinálnám. Heten voltak. Egy nagydarab, medve alkatú, kigyúrt srác, egy kicsi, törpeszerű lány, egy magas, szőke hajú srác, egy hosszú, aranyszőke hajú csaj, egy karamell hajszínű, szeretetteljesnek tűnő nő, egy vörös hajú srác, a dühtől most éppen fekete szemű, srác, és egy magas, szőke hajú férfi.
-Áhh.. A híres neves Cullen család. A vegák. Zsír.
-Isabella! Fékezd a nyelved -dorgált meg finoman Aro.
-Remek... Ne húzzam be akkor a váltót is? -kérdeztem gúnyosan
-Bella, Bella, Bella.. Már megint rosszalkodsz? -hallottam meg Felix gunyoros hangját Aro háta mögött. Arcán ott ült a jól ismert idegesítő vigyor.
-Igen hiszen tudod. Ez a kedvenc elfoglaltságom. A másik, meg a gyerekek molesztálása. Mert pedofil vagyok. Tudtad? -kérdeztem felvont szemöldökkel. Felix erre elhallgatott. Na végre...
-Mi volt a mai vacsi? Őzike vagy nyuszika? Talán most fogyó kúráztok? Akkor egérke? -fordultam ismét Cullenék felé. Vörös tekintetem egyenesen a vörös hajú srác, dühtől fekete szemeibe fúrtam. A nagy medve felröhögött.
-Ismétlem. Bírom ezt a csajt.
-Nevetek is van? Vagy csak annyi, hogy: Nyuszi zabáló 1, Nyuszizabáló 2...? -a szőke magas férfi -gyanítottam Carlise Cullen, elkezdte a bemutatkozást. -Én Carlise Cullen vagyok -na mit mondtam?!- ő itt a feleségem Esme, és a többiek: Rosalie, Jasper, Alice, Emmett, és Edward. Jasper, a magas szőke srác képe csiklandozta az emlékezetemet. Néhány homályos volt kúszott be az elmémbe. Egy kisfiú, akivel megesküszünk, hogy soha nem leszünk szerelmesek, egy szinte férfi, akitől elbúcsúzom mikor elindul a háborúba. Fél év múlva rá az arca mikor utánamentem...
-Jasper Whitlock ?! Úristen... Te vagy Jasper Whitlock ? -egyenesen a fiú szemébe néztem. Az ő szemében először értetlenség csillogott, aztán pár perc múlva csodálkozás és felismerés keveréke villant.
-Lala!!!!
-Bella. Nem Lala. Az már régen volt. -mondtam nevetve.
-Miért Lala? -vihogott hülye képpel Felix.
-Mert BelLA, és 2x La. -mondtam gyakorlatiasan.
-Nekem Lala vagy.
-Te nekem meg Zizy -most Emmett röhögött fel.
-És miért Zizy?
-Mert Jasper, Jezzy, és Zizy. -vontam meg a vállam. -De ez már régen volt.
-Ja. Most már vének vagytok! -szólt közbe Felix. Arca olyan volt, mintha nem tudná eldönteni, hogy milyen képet vágjon a dologhoz.
-Te sem vagy sokkal fiatalabb nálam! -figyelmeztettem. Ajkamon gunyoros mosoly látszott.
-De te már 362 éves vagy. Én csak 280. -vigyorgott teli szájjal.
-Kemény különbség van. -bólogattam.
-Na ugye!
-Látom, csak találtál családot -fordultam Jasper felé.
-Igen... -mondta zavartan, de én már nem is figyeltem rá.
-Na vegák! Mivel nincs szabad szoba, ezért elosztunk titeket. Hozzám négyen jöhettek.
-Ki mehet hozzád Bella? -kérdezte Aro, somolyogva azon milyen lényegre törő vagyok. Mindig ezt csinálta. Ez az elnéző, barátságos mosoly, ahogy csak rám nézett az egész Volturiból. És a folytonos zavaró féltés a szemében. Tényleg zavart.
-Hmmm.... Jasper, Alice, Emmett és Rosalie. Velük megleszek. Edward megy Demetrihez, Carlise és Esme meg Victoriához.
-Nincs beleszólni valónk? -jött be Demetri meg Victoria.
-Nincs. Demetri meg Edward szerintem meglesznek. Nem kockáztatom, hogy összekerüljenek, mert amennyit eddig láttam Edwardból, az arra utal, hogy könnyen dühbe gurul, és ilyen természetű élőlényt nem lehet Felixel egy szobába rakni. Victoria meg remekül meglesz a szülőkkel. Vágjátok, vagy a nyuszik agycsökkentők is?
-Érdemes megismételnem: Kedvelem ezt a csajt! -röhögött mély dörmögő hangján Emmett.
-Hiába. Engem mindenki kedvel.
-Én nem. -mormogta sötéten Edward.
-Dehogynem kedvelsz vöröske. Engem mindenki kedvel. Segg bunkó vagy, én remekül szórakozom. Mi ez ha nem kedvelés?
-Honnan ismeritek egymást Jasperrel? -jött egy csilingelő hang, Carlise háta mögül. Alice szemeiben kíváncsiság csillogott.
-Jasper a fogadott testvérem. Hat éves korom óta. Vagyis... A fogadott testvérem Volt. Még régen. Aztán eltűnt a háborúban, nem sokkal később én is átváltoztam. -vontam vállat. Érzelmeimet jéghideg maszk mögé zártam, mintha nem éreznék semmit ezzel kapcsolatban. Pedig az emlékek számomra igazán fájdalmasak voltak, bármennyire is igyekeztem elrejteni. Az emlékképek akaratlanul kúsztak be az emlékezetembe, homályosan, (mert ezek emberi emlékek voltak) de jól kivehetően.


A nap már elkezdett lenyugodni, de a harc csak nem akart abbamaradni. Mindenhonnan kiáltások hangzottak, vér borította be a földet. Harcoltam. Meg akartam védeni magamat, a társaimat. Olyan düh tombolt bennem amit még soha nem éreztem. Az agyam csak arra volt képes gondolni, hogy ha meghalok, olyan dologért halok meg, ami jó. Nem tehetetlenül, mint egy zsák krumpli, hanem egy fontos emberként. Ha meg túl élem, akkor minden rendben lesz egy ideig. Folytatom az életem, és mikor szükség van rám, visszajövök. A múlt, olyan távolinak tűnt, olyan lehetetlennek. A markoló érzés a mellkasomban, olyan volt, mintha egy hatalmas kalapáccsal meglékeltek volna. Fájdalmas, és üres. Nem tudtam eldönteni mért, de olyan érzés kerített hatalmába, mintha valaki figyelne. Nem tudtam erre figyelni, mivel az egyik ellenségem támadásba lendült. Percekig csak harcoltunk, míg végül győzelmet arattam és kissé lihegve fordultam meg. Nem kellett volna. Annak az embernek állt az egyik társa mögöttem, akit az előbb megöltem. Hátamnak szegezte a fegyverét, és mikor megfordultam, a tőr markolatig beleállt az oldalamba. Szemem meglepetten kerekedett el, lábaim szép lassan felmondták a szolgálatot. Még láttam a férfi gúnyos vigyorát, aztán mintha egy vízfüggönyön keresztül láttam mindent. Alig kaptam levegőt. Itt-ott tűz csapott fel amit én csak homályos vörös foltoknak láttam. Talán órákat, talán napokat feküdtem a földön, de egyre pocsékabbul éreztem magam. A zajok szépen lassan és én tudtam, hogy vége. A harc befejeződött. Még mindig lélegeztem, és azt is tudtam, hogy élek.... de nem sokáig. Hűvös kezek fogdosták az arcom, a sebem, a mindenem. Arrébb akartam csúszni, nem akartam hideget, de már nem volt elég erőm. A szemem lecsukódott, és fekete pontok kezdtek táncolni a szemhéjam belsején. Már kezdtem azt gondolni, hogy vége. Már meghaltam. De akkor éles fájdalom hasított először a nyakamba, aztán az összes többi testrészembe. Felordítottam. Legalábbis azt hiszem ezt tettem. Már semmiben sem voltam biztos, csak a fájdalomban. Ez volt az egyetlen biztos pont, ami az élethez kötött. A fájdalom. A molekuláim fel akartak robbanni. Úgy éreztem nem tehetek semmit.


Megborzongtam ettől a régi emléktől. Nem tudtam mit is kéne csinálnom, így, hogy mindenki engem bámult.
-Isabella jól érzed magad? Elég sápadt vagy... -kérdezte Aro, aggódóan.
-Jól. Hozzátok a csomagokat. -fordultam a négy vega felé, majd meg sem nézve, hogy követnek e -úgyis hallottam a lépteket- elindultam a szobám felé, nyomomban a többiekkel.

2011. július 13., szerda

Két kerge gyerek...

  Sziasztok emberek. Bogimmal (Floreval) Unatkoztunk és ez lett a végeredmény XD Először ő volt Bella...
Cassy. üzenete:
Bella! Te annyira buta bárány vagy. Tökre nem értelek. Én szörnyeteg vagyok. És legszívesebben kíszívnám a véred. Ilyen hülyécske vagy?
FLore üzenete:
Ó Edward! Te félisten! Hát énsem értem magam. De azt tudom hogy szeretlek, és nem vagy szörnyeteg És bocs, fejemre ejtettek
Cassy. üzenete:
Édes Bella. Miért kínzól? Én amúgy is egy mazochista állat vagyok!
Pill. Alice elakar rángatni vásárólni Leütöm.
Flore üzenete:
ha megcsaplnám magam, jobban lennél?
rendben
megyek készíek Charlinak kaját
jóféle halpaníros menő halat
Cassy üzenete:
itt is vagyok. Alice hisztizik. Ha nem lenne vámpír ájultan feküdne a szobájában.
Flore üzenete:
Charliet meg leütettem, egy fagyasztott hallal, hagy örüljön
Cassy. üzenete:
nem lennék jobban! én egy féltékeny bunkó vagyok! csak az enyém vagy!
Flore üzenete:
rendben, bunkókám. Csak a tiéd vagyok. monstantól akkor csak a te kedvedért nem állok ki a sarokra szeretcc?
*szeretsz? - bocs a pia megátott
*r
Cassy üzenete:
persze te hülye
megyek. le kell ütnöm Emmettet....
Szia bárány.
Flore üzenete:
szia oroszlán
leszel még?
Cassy. üzenete:
nem tudom. Szia szerelmem.
Flore üzenete:
Szia te gyapjas báránykám
Cassy. üzenete:
szia (l9
én is berúgtam
Flore üzenete:
ki itatott le? Esme?
Cassy üzenete:
Carlise
megint kisérletezik

és cseréltünk XD:

Szia Drága Edwárdom!
Flore üzenete:
szia buta bellám
Cassy. üzenete:
mikor változtatsz már át?
Flore üzenete:
majd ha Stephenie megírja a Breaking Dawnt.
Cassy. üzenete:
már megírta
de nekem fogy a türelmem drága edwardom
vagy már nem is szereretsz? megértem... nem akarod hogy veled legyek
Flore üzenete:
de szeretlek, mindennél jobban
Cassy. üzenete:
végülis az örökké sok idő
Flore üzenete:
akarom. De féltelek. Anniyra törékeny vagy
félek hogy nem tudok leálni
Cassy. üzenete:
Minden pasi ilyen!
micsoda pazarlás!
Flore üzenete:
én lennék a legboldogabb férfi és egyben vámpír ha velem töltenéd Z ÖRÖÉTET :g
Cassy. üzenete:
lehet hogy Jacobot kellett volna választanom. Majd reklamálok Stephinénél.
Flore üzenete:
én meg megyek Jesshez
ha nem szeretsz
Cassy üzenete:
Szeretlek Edward! De kezdek beleőrülnék
Cassy. üzenete:
kezdek beleőrülni
FLore üzenete:
mit akarsz jól kurjalak meg vagy mi?
Cassy. üzenete:
igen
Flore üzenete:
erre megy ki a játék... tudom én ....
Cassy. üzenete:
erre.
meg is kell csinálnuk még Reneesmét.
Flore üzenete:
akkor gyere jól helyre raklak
és nessikét
Cassy. üzenete:
te gyere
Flore üzenete:
ugorj fel a fütykösre azt szeszavsz
Cassy üzenete:
te vagy a vámpír
Flore  üzenete
jójó
sietek
Cassy. üzenete:
okés
Floreüzenete:
addig is
csáááááááááááá



*három óra múlva *
Ó Edward!!!
Élveztem a tegnap estét



Énis. de még mennyire
Cassy. üzenete:
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ v
valami mozog a hasamban
úúúúúúúúúúúúúúúúú
Flore üzenete:
szedjük ki azt az izét
Cassy. üzenete:
nee!!!!! Ez az ÉN KISBABÁM!
AZ ÉN KICSI E.J.M
FLore üzenete:
hogy kid?
Cassy. üzenete:

Edward Jacobom 
Flore üzenete:
Elejtett János macskád?
jaaaaaaaaa
értem
de mért bolhásról nevezted el?
Cassy. üzenete:
hupsz... Elfelejtettem hogy lány



Flore üzenete:



gáááz
Cassy. üzenete:
ohh... mennem kell tönkre tenni magam, evvel a vérszívó élősködővel.
FLore üzenete:
hívjuk Máriának
cöh
mennyél, hagyd itt urad
pukkadj meg
Cassy üzenete:
BRÜHÜHÜHÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜ
Mért kiabálsz? :' ( :



Florei üzenete 
nem kiabálok. Csak menni akarsz. És hiáynoznál nagyon


Cassy. üzenete:
ÉRZÉKENY VAGYOK!!!!! TERHES VAGYOK! KIHÁNYOM A BELEM!



FLore üzenete:
picim
Cassy. üzenete:
szeretlek
BRÜHÜHÜHÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜ
Florei üzenete:
gyerele az emeletről a nappaliba ahol Rose vigyáz rád, és kivisz a slozira ha kell
Cassy üzenete:
ez olyan romantikus
Flore üzenete:
énis szeretlek
szerintem is
Cassy. üzenete:
slozi XD
olyan romantikus. kikísér a WCRE
FLore üzenete:
ja
Cassy. üzenete:
mennem kell
Eszek egy kis 0-ásat
Flore üzenete:
oksa
Cassy. üzenete:
csőváz
Flore üzenete:
de legyél még
csőváz
ha kihánytad a beled legyél

2011. június 24., péntek

Blog..

Most, kezdtem egy saját törit, és szeretném, ha benéznétek.
http://www.cassy-kabulat.blogspot.com/

2011. június 23., csütörtök

Hellosztok ^^

Emlékeztek még rám? *.* Én írtam a blogot, az első két fejezetig, és immár 3-an fogjuk írni a törit. Nem lesz túl gyakran friss, de lesz :) Na most, van egy blogom. Szeretném ha megnéznétek ^^ Köcce <3

http://tokeletlenvilag.blogspot.com/
Pussz: Cassy

2011. június 20., hétfő

Új blog ^^ - de ezúttal nem történet...

Sziasztok drágáim!!! : D
Egy kérés: D
Itt egy új blog, infók róla ott. Nem történet lesz, hanem ilyen 'dumcsizós-blog'.
Link:
http://florence-blogja.blogspot.com/ 

Puszi :D

2011. június 18., szombat

4. fejezet- "Telefonbeszélgetés"

Sziasztok! Mostantól társszerkesztő féle vagyok ennél a blognál :$ Én Flore Clarnie! Ezt a fejezetet most én hoztam! Köszönjük szépen az előzőhöz kapott komikat! Ehhez is kérünk párat! *.*

Pusz
Flore

"A legveszedelmesebb dolog a világon,
ha valaki szellemes, de egyedül, egy zugba elhúzódva."


Bella szemszöge

Ott ültem fenn, és nem nagyon figyeltem a külvilágra. Senki nem tudta hol vagyok, és ez szuper volt, nyugis. Már totál sötét volt, de még mindig nem jöttek meg a vegák, pedig mára ígértek magukat. Ilyet! Pedig a vámpírok általában pontosak. Főleg a nagy Cullen család, na mindegy. Bár lehet, hogy már megjöttek, csak másik kapun jöttek be. De mégsem... Az nem lehet. Mert ha világosba jöttek volna, akkor itt jöttek volna be, ahol én vagyok. De ha sötétben, akkor meg máshol: Akkor a főkapun. De szerintem azt hallottam volna, vagy éreztem volna a 7 idegen vámpírszagot. Tehát ez azt jelenti hogy még nincsenek itt. 
Van nálam egy telefon, kicsi és ezüst. Mindig magamnál tartom. Ezen csak Aro tud hívni, más nem. Tehát, ha Ő hív, akkor már bajban vagyok, hatalmasban. Mellesleg remélem sokára jön rá, hogy "megint" romboltam. 
Még ellettem volna itt kinn, de hamarosan mennem kell vissza. A végén még keresni kezdenek, és akkor soha többet nem jöhetnék ki ide, hisz' akkor itt sem lenne nyugtom soha, mert követnének.
Okoskodásomat a mini menő telefonom zavartaz.  meg. Picsába, szarban vagyok. Felvettem és a lehető legszebb, legbájosabb hangomon szóltam bele, kicsit megspékelve a röhögésemmel. Csak én beszélhetek vele így. Másnak nem engedi meg. Nem értem, hogy mért. De nagyon nem is érdekel, amíg nem zavarja, addig simán tegezem, és nem szólítom mesternek.. tiszta gáz!

- Halló?! Elmegyógyintézet! Betegfelvétel, tessék?- szóltam bele röhögve. A túloldalról egy öblös nevetés hangzott fel, de még nem hallottam soha.
- Jaj Bella, ne poénkodj már. Inkább mondd meg, mit keresel a tetőn? 
- Mégis miből gondolod hogy a tetőn vagyok? Talán Felix köpött? - kérdeztem morogva.
- Okos vagy Bella, Ő volt - mondta Aro nyugodtan.
- Hát rendben, tudom, hogy ott van, tehát szavaimat most hozzá intézem, mégpedig: Drága Felix, ha a mai nap a szemem elé kerülsz, esküszöm, letépem a heréid, és megetetem veled. Tudod, hogy megteszem- ördögien elvigyorodtam, és megint azt a nevetést hallottam, majd egy mély dörmögő hangon beszélő csávót.
- Hát, én már most bírom a csajt, pedig nem is láttam. 
- Ez meg ki a faszom? - kérdeztem ingerülten. 
Valaki, a telefon másik oldaláról megszólalt morogva. Az ő hangját sem halottam még soha.De első hallásra kellemes volt.. nekem... érdekes...
- Minek jöttünk? Ez a csitri nem tud normálisan beszélni.. hihetetlen... hány napja változtattátok át? 3? Biztos nem régebbi korból van... 
Na jó, itt lett elegem, már kezdtem volna visszapofázni annak a idiótának amikor Aro közbeszólt. 

- Elég fiatalok, ha lehet ne veszekedjetek. Te Edward, ne bosszankodj. Bella  te meg told ide a segged, kérlek. De előtte lenne egy kérdésem. Most megint mit tettél tönkre? 
- Hmm várj Aro, hogy beszélsz? Nem így beszél egy több ezer éves vámpír, kérem szépen.. - kuncogtam.
- Egyébként mégis miből gondolod hogy tönkre tettem valamit, és mi az, hogy megint? - kérdeztem ártatlanul. 
- Hát úgy kedvesem, hogy a héten már 3 újjáépítést tettél lehetővé, például ott van a déli szárny. Teljesen szétromboltad verekedésed közben, vagy mikor felgyújtottad a szobád, meg mikor betörtél pár ajtót. Soroljam még? Szóval most mit tettél tönkre? Mert másképp nem juthatsz fel a tetőre, kivétel.. ha rombolsz. Elég logikus nem gondolod?
- Nem, nem kell sorolnod. Már emlékszem. Egyébként meg, úgy volt hogy.... nem tetszett a könyvtárban az ablakon a rács, na azt szedtem le. Egyáltalán nem illett oda, és nem, ez nem logikus. Kiérem magamnak. 
- Ajh, Bella. Muszáj volt pont azt? 
- Igen. Én járok oda a legtöbbet, legalább nézzen ki úgy, ahogy nekem tetszik- morogtam. 
- Jó, lényegtelen. Inkább gyere a nagyterembe, és mutatkozz be a Cullen családnak. Kérlek. 
- Persze, mindent  vegáknak- zsörtölődtem. Már éppen raktam volna le, mikor beleszólt szigorúan. Tuti hogy a köpenyt akarja hogy felvegyem. 
- Ja, és Bella, ha lennél szíves felvenni a köpenyt. Legalább most!- na, így lenne ötösöm a lottón!
- De most miért Aro? Annyira nem áll jól senkinek. És nagyon zavar, hogy míg nekem fekete addig másoknak csak szürke, tudod hogy nem szeretem ha kivételeznek velem. Meg amúgy is, még nem járt le a 20 év, amit megengedtél. Az pontban holnap este 8-kor jár le. Szóval nem kötelességem felvenni háhá! 
- Tényleg, de azt hittem, elfelejtetted azt a fogadást. De Bella, kérlek! Ha  most felveszed akkor újabb 20 év múlva kell megint hordanod, kivétel a küldetésekor. Rendben? 
- Jó- és lecsaptam a készüléket. 

Hihetetlen, rengetegszer veszekszem a köpeny miatt Aro-val. Sok éve megegyeztünk, hogy akármilyen ruhát hordhatunk alatta. De hordanunk kell. Sajnos...
Kezd elegem lenni, ebből az egész vápírosdiból. De nagyon. Utálok az lenni. És senki nem érti meg. Mindenki körülöttem szereti ezt az életet, csak én nem.
Lassan lépkedtem a szobámba, ahol gyorsan átöltöztem valami normálisba, farmer plusz póló azt szevasz. Nem fogok kiöltözni.. azt másra bízom. 
Magabiztosan haladtam a nagyterem felé. A kapu előtt megálltam nagy levegőt vettem, majd benyitottam...