Sziasztok! Florence vagyok :D Tudom, nem örültök nekem. Flore és Cassy mellett én sem örülnék magamnak xD De úgy gondoltam, ha már szerki vagyok, akkor írnom is kell. Szóval itt a fejezet :) Próbáltam gyors lenni, de a suli mellett nem igen van idő mindenre.......
Bella
Ez a visszaemlékezés nagyon nem tett jót. Túl sok volt az érzelem. Fúj. Mikor éreztem én ennyi mindent az elmúlt évszázadokban? Semmi kedvem törődni még ezzel is.
Közben teljesen elfeküdtem az ágyamon, és élveztem, hogy nyúlnak az izmaim. Aztán kopogtattak.
Csesszék meg, minden jó pillanatot elrontanak?!
- Mi van?- morrantam.
- Szerda.
- Ezt jöttél közölni?
- Nem. Bejöhetek?
- Gyere, ha annyira akarsz.
A következő pillanatban természetesen Felix lépett be az ajtón és halkan becsukta maga után. Most ez direkt ilyen lassú?! Úgyis mindenki hall mindent.
- Ne légy már ilyen lajhár!- szóltam rá unottan, mire gyorsan leült a kanapémra. Mikor nem szólalt meg 5 perc után sem, meguntam.
- Mit akarsz?- sandítottam rá.
- Hát csak szóval.... most jöttem rá, hogy nem igazán tudok rólad semmi fontosat. A múltadról sem....
- Addig jó.
- Miért nem árulsz el semmit?
- Minek törődni a múlttal?
- Nincsen nálad makacsabb élőlény!- somolygott elnézően.
- Még jó- motyogtam az orrom alatt. Közben már lecsuktam a szemeimet. Fura, de tök fáradt voltam. Éreztem, ahogy egy kis (?) súly nehezedik rám, persze nem teljesen. Kipattantak a szemeim.
Felix tőlem alig pár centire volt, és... egyre közelebb jött.
- Basszus Felix, mit csinálsz?- kérdeztem felháborodottan, miközben ledobtam magamról. Ez hülye.
A szemei vörös helyett most feketék voltak, de tudom, hogy nem a szomjúságtól, hiszen egy órával ez előtt még vörös volt. Karba tett kézzel és felhúzott szemöldökkel vártam a választ.
- Na?
- Utálom, hogy ilyen vak vagy! Amióta csak csatlakoztam a Volturihoz, azóta koslatok utánad, de te még a jelét sem adtad, hogy érdekelnélek, vagy egyáltalán észre vetted volna, hogy...- nem tudta befejezni a mondatot, mert közelebb mentem hozzá, kezemet az arcára simítottam, majd elmosolyodtam.
- Te még nálam is jobban vak vagy. Hát nem veszed észre, hogy mennyire nem szeretek senkit? Egyáltalán, kivel törődök én saját magamon kívül? Mért szeretnél te engem?
- Hát...
- Na ugye. Azt ajánlom, keress egy olyan csajt, aki értékel téged- kacsintottam, majd kitessékeltem a szobámból. Pff. Ez tök gáz volt.
Mindegy. Majd csak történik valami. Közben teljesen éber lettem, úgyhogy kimentem a szobámból, és elindultam csak úgy. Kihasználtam a vámpírsággal járó gyorsaságot. A földet néztem, ezért nem vettem észre az egyik Cullent. Fogtam és fellöktem. Na ennyit a békéről, mert ki volt az? A szőke csaj. Amúgy is egy hisztis liba, de most milyen balhét fog csapni? Jujj, szét ment a haja- gondoltam magamban és kishijján elröhögtem magam. Mikor felállt, a düh leolvasható volt az arcáról. Odaképzeltem, ahogy még vöröslik is a feje. Itt aztán tényleg majdnem felröhögtem.
- TE! Te... te... te... utolsó...- már majdnem szóltam, hogy nyögje már ki, mikor váratlanul a nyakamnak ugrott. Akkor aztán tényleg elnevettem magam. Mikor meghallotta, még jobban tépett, rugdosott.
- Állj már le...- kértem két röhögő görcs között. Végül mikor abba bírtam hagyni, ledobtam magamról, felálltam, és leporoltam magam. Közben megérkezett a pasija, meg még Zizy, és Alice.
- Emmett! Ez a csaj nem normális!- bújt oda rögtön. Erre a nagy mackó dühösen rám nézett és már készült megtámadni, mikor megérkezett Carlisle és Edward is. Na, most megérkezett az egész pereputty. Éljen.
- Bella, jól vagy?- rohant oda közben Jasper hozzám. Alice hezitált, majd követte szerelmét hozzám.
- Jól vagyok- vetettem oda. Végig néztem a családon, majd megakadt a szemem Edwardon. Aztán sarkon fordultam és belibbentem a szobámba, onnan pedig ki az ablakon.
Edward
Ahogy megérkeztünk a helyszínre, először Bellára néztem. Az arcán nem tükröződött semmi, pont, mint egy porcelán baba. Emmett készült Őt megtámadni, mire Carlisle azonnal rohant megfékezni Őt, velem együtt. De Jasper nem így gondolta, Ő Bellához ment, félre dobva a családtagját.
- Jól vagy?- kérdezte aggodalmasan, mire az bólintott egyet, majd flegmán mondott egy "Jól vagyok"-ot. Egy pillanatra a szemeimbe nézett. Csak egyre, de az nagyon hosszúnak tűnt. Abban az egy pillantásban volt aggodalom, ijedtség, düh, undor... és valahol mélyen még ott volt a szeretet is. Mindez annyira megbénított, hogy még a kezem is leesett a bátyámról.
Közben eszembe jutott a pár perccel ezelőtti beszélgetés, amit akaratlan is hallottam. Bella és Felix voltak a főszereplők. Undorral töltött el, ahogy elképzeltem, hogy Felix egy szobában, és olyan közel volt hozzá. Aztán az, amikor az a marha szerelmet vallott neki... Érdekesnek találtam Bella szavait. Furcsa volt, hogy ilyeneket mondott, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy ezt eddig is tudtam. Na, ez aztán értelmes volt.
Még mindig azt a helyet bámultam, ahol a lány eltűnt. Szánalmat éreztem iránta.
Jasper
Elment. Itt hagyott. Vajon tényleg Ő az? Az a lány, akit én megismertem, még annyi évvel ez előtt? Ő nem ilyen volt.
De mégis, tényleg Ő az. De mitől változott meg? Miért ilyen? Elmondja egyáltalán még valaha nekem?
- Akarod, hogy utána menjünk?- érintette meg gyengéden a karom Alice.
Nem válaszoltam, csak nemlegesen megráztam a fejem.
- Haza akarok menni! Nem bírom ezzel a lánnyal!- siránkozott Rosalie. Akaratlanul előtörtek bennem az érzések, az emlékek, amikor megígértük egymásnak pici korunkban, hogy mindig, minden körülmények között számíthatunk egymásra. Csak most éreztem át igazán ezt.
- Ha ti haza akartok menni, csak hajrá! De én nem hagyom itt azt a személyt, aki mindig számított nekem, és most is olyan, mintha a húgom lenne. Végre megtaláltam, és nem hagyom, hogy elválasszanak tőle!- morogtam, majd elviharoztam. Még hallottam, ahogy Alice azt mondja:
- Én... sajnálom, de én vele maradok!"- és az apró lépteit. Megvártam, majd mikor mellém ért, egy apró mosolyt küldtem felé és átöleltem. Mindennél többet jelent nekem Ő, és ha nem lenne, már nem élnék...
Nem lett se hosszú, se rövid, de pont jó =) Ezt sikerült összehozni. Remélem tetszik drágáim! Köszi, hogy elolvastátok! Cassy és Flore szerint jól sikerült, én nem tudom... nekem úgy tetszik is meg nem is : ) 1000+1 puszi, Flory (=
