2011. június 23., csütörtök

Hellosztok ^^

Emlékeztek még rám? *.* Én írtam a blogot, az első két fejezetig, és immár 3-an fogjuk írni a törit. Nem lesz túl gyakran friss, de lesz :) Na most, van egy blogom. Szeretném ha megnéznétek ^^ Köcce <3

http://tokeletlenvilag.blogspot.com/
Pussz: Cassy

2011. június 20., hétfő

Új blog ^^ - de ezúttal nem történet...

Sziasztok drágáim!!! : D
Egy kérés: D
Itt egy új blog, infók róla ott. Nem történet lesz, hanem ilyen 'dumcsizós-blog'.
Link:
http://florence-blogja.blogspot.com/ 

Puszi :D

2011. június 18., szombat

4. fejezet- "Telefonbeszélgetés"

Sziasztok! Mostantól társszerkesztő féle vagyok ennél a blognál :$ Én Flore Clarnie! Ezt a fejezetet most én hoztam! Köszönjük szépen az előzőhöz kapott komikat! Ehhez is kérünk párat! *.*

Pusz
Flore

"A legveszedelmesebb dolog a világon,
ha valaki szellemes, de egyedül, egy zugba elhúzódva."


Bella szemszöge

Ott ültem fenn, és nem nagyon figyeltem a külvilágra. Senki nem tudta hol vagyok, és ez szuper volt, nyugis. Már totál sötét volt, de még mindig nem jöttek meg a vegák, pedig mára ígértek magukat. Ilyet! Pedig a vámpírok általában pontosak. Főleg a nagy Cullen család, na mindegy. Bár lehet, hogy már megjöttek, csak másik kapun jöttek be. De mégsem... Az nem lehet. Mert ha világosba jöttek volna, akkor itt jöttek volna be, ahol én vagyok. De ha sötétben, akkor meg máshol: Akkor a főkapun. De szerintem azt hallottam volna, vagy éreztem volna a 7 idegen vámpírszagot. Tehát ez azt jelenti hogy még nincsenek itt. 
Van nálam egy telefon, kicsi és ezüst. Mindig magamnál tartom. Ezen csak Aro tud hívni, más nem. Tehát, ha Ő hív, akkor már bajban vagyok, hatalmasban. Mellesleg remélem sokára jön rá, hogy "megint" romboltam. 
Még ellettem volna itt kinn, de hamarosan mennem kell vissza. A végén még keresni kezdenek, és akkor soha többet nem jöhetnék ki ide, hisz' akkor itt sem lenne nyugtom soha, mert követnének.
Okoskodásomat a mini menő telefonom zavartaz.  meg. Picsába, szarban vagyok. Felvettem és a lehető legszebb, legbájosabb hangomon szóltam bele, kicsit megspékelve a röhögésemmel. Csak én beszélhetek vele így. Másnak nem engedi meg. Nem értem, hogy mért. De nagyon nem is érdekel, amíg nem zavarja, addig simán tegezem, és nem szólítom mesternek.. tiszta gáz!

- Halló?! Elmegyógyintézet! Betegfelvétel, tessék?- szóltam bele röhögve. A túloldalról egy öblös nevetés hangzott fel, de még nem hallottam soha.
- Jaj Bella, ne poénkodj már. Inkább mondd meg, mit keresel a tetőn? 
- Mégis miből gondolod hogy a tetőn vagyok? Talán Felix köpött? - kérdeztem morogva.
- Okos vagy Bella, Ő volt - mondta Aro nyugodtan.
- Hát rendben, tudom, hogy ott van, tehát szavaimat most hozzá intézem, mégpedig: Drága Felix, ha a mai nap a szemem elé kerülsz, esküszöm, letépem a heréid, és megetetem veled. Tudod, hogy megteszem- ördögien elvigyorodtam, és megint azt a nevetést hallottam, majd egy mély dörmögő hangon beszélő csávót.
- Hát, én már most bírom a csajt, pedig nem is láttam. 
- Ez meg ki a faszom? - kérdeztem ingerülten. 
Valaki, a telefon másik oldaláról megszólalt morogva. Az ő hangját sem halottam még soha.De első hallásra kellemes volt.. nekem... érdekes...
- Minek jöttünk? Ez a csitri nem tud normálisan beszélni.. hihetetlen... hány napja változtattátok át? 3? Biztos nem régebbi korból van... 
Na jó, itt lett elegem, már kezdtem volna visszapofázni annak a idiótának amikor Aro közbeszólt. 

- Elég fiatalok, ha lehet ne veszekedjetek. Te Edward, ne bosszankodj. Bella  te meg told ide a segged, kérlek. De előtte lenne egy kérdésem. Most megint mit tettél tönkre? 
- Hmm várj Aro, hogy beszélsz? Nem így beszél egy több ezer éves vámpír, kérem szépen.. - kuncogtam.
- Egyébként mégis miből gondolod hogy tönkre tettem valamit, és mi az, hogy megint? - kérdeztem ártatlanul. 
- Hát úgy kedvesem, hogy a héten már 3 újjáépítést tettél lehetővé, például ott van a déli szárny. Teljesen szétromboltad verekedésed közben, vagy mikor felgyújtottad a szobád, meg mikor betörtél pár ajtót. Soroljam még? Szóval most mit tettél tönkre? Mert másképp nem juthatsz fel a tetőre, kivétel.. ha rombolsz. Elég logikus nem gondolod?
- Nem, nem kell sorolnod. Már emlékszem. Egyébként meg, úgy volt hogy.... nem tetszett a könyvtárban az ablakon a rács, na azt szedtem le. Egyáltalán nem illett oda, és nem, ez nem logikus. Kiérem magamnak. 
- Ajh, Bella. Muszáj volt pont azt? 
- Igen. Én járok oda a legtöbbet, legalább nézzen ki úgy, ahogy nekem tetszik- morogtam. 
- Jó, lényegtelen. Inkább gyere a nagyterembe, és mutatkozz be a Cullen családnak. Kérlek. 
- Persze, mindent  vegáknak- zsörtölődtem. Már éppen raktam volna le, mikor beleszólt szigorúan. Tuti hogy a köpenyt akarja hogy felvegyem. 
- Ja, és Bella, ha lennél szíves felvenni a köpenyt. Legalább most!- na, így lenne ötösöm a lottón!
- De most miért Aro? Annyira nem áll jól senkinek. És nagyon zavar, hogy míg nekem fekete addig másoknak csak szürke, tudod hogy nem szeretem ha kivételeznek velem. Meg amúgy is, még nem járt le a 20 év, amit megengedtél. Az pontban holnap este 8-kor jár le. Szóval nem kötelességem felvenni háhá! 
- Tényleg, de azt hittem, elfelejtetted azt a fogadást. De Bella, kérlek! Ha  most felveszed akkor újabb 20 év múlva kell megint hordanod, kivétel a küldetésekor. Rendben? 
- Jó- és lecsaptam a készüléket. 

Hihetetlen, rengetegszer veszekszem a köpeny miatt Aro-val. Sok éve megegyeztünk, hogy akármilyen ruhát hordhatunk alatta. De hordanunk kell. Sajnos...
Kezd elegem lenni, ebből az egész vápírosdiból. De nagyon. Utálok az lenni. És senki nem érti meg. Mindenki körülöttem szereti ezt az életet, csak én nem.
Lassan lépkedtem a szobámba, ahol gyorsan átöltöztem valami normálisba, farmer plusz póló azt szevasz. Nem fogok kiöltözni.. azt másra bízom. 
Magabiztosan haladtam a nagyterem felé. A kapu előtt megálltam nagy levegőt vettem, majd benyitottam... 

2011. május 18., szerda

Új blog- ezúttal Rena- tól, és tőlem is... :)

Sziasztok! Imádni valóan szuper hírem van xd
Rena- azaz most már Cassandra- újra blogot nyitott, és még egyszer neki ugrott a Twilight-nak. Én személy szerint örülök, és remélem, ti is így vagytok ezzel. Légyszi nézzetek be, ott van egy rövid kis magyarázat, hogy mi is történt vele az elmúlt hetekben.

Itt a link: Tova száll {Ha szeretsz valamit, engedd el. Ha viszont szeret, vissza jön.}

A fejezethez lehetne még írni komikat, mert az új blogomon többet kaptam, aminek a linkje itt van:

Present the Past and the Future of the Present {Jelen a múlt és a jövő a jelen}

Légyszi ide is nézzetek be!

Komikat kérnék még!
Puszi

2011. május 14., szombat

3. fejezet- "Börtön" fogsága

Hello! Meglepiii *.*
A következőre lehet, hogy megint várni kell majd... A második felét Bogsee írta meg... nekem valahogy nem ment... Szerintem aki olvassa az én írásomat, és Bogsee-ét is, az hamar rájön, mettől írta Ő... xD Nekem személy szerint nagyon tetszik onnantól x) Jó olvasást! 
Puszi, Cukorkaa(& Bogsee) :D

Bella szemszög

(Cukorkaa)

A nagyteremben Aro nyájas hangon köszöntött bennünket, majd bejelentette, hogy jön egy régi barátja, Carlisle Cullen és a családja. Hú, de jó, jönnek a vegák!
Bár én nem szeretek embert ölni, nem érzem szükségét, hogy megpróbáljak más lenni... nincs miért vagy kiért.
Renata, Jane, Victoria, Chelsea és Heidi ezután rögtön megrohamoztak.
- Bella, el kell mennünk vásárolni!- bakker, már megint?!
- De hát most voltunk!- tiltakoztam.
- Az már három hónapja volt! Mi ugyan voltunk azóta, de te neked is kellenek ruhák!- pattogott Heidi.
- Ajj, vegyetek két farmert meg három pólót... miért kell nekem ehhez odamenni?
- Mert nem csak azt veszünk- vigyorgott mindent tudóan Renata.
- Mi kell még? Azt ne mondjátok, hogy megint bál lesz!- dühöngtem.
- Tudod Edward és Alice nagyon jól jönnének a Volturiban... Minél jobb benyomást kell kelteni!
- Vegák a Volturiban?- vontam fel a szemöldököm.
- Úgy sem tudnak majd ellen állni a vérnek, ha az ott folyik majd előttük!- kacarászott Jane.
- De ha jól tudom, nekik van párjuk is, nem?
- Csak Alice-nek... de nyugodtan hozhatja azt is- vonta meg a vállát Chelsea.
- Még csak nem is akarod felbontani a kapcsolatukat?- ez nem vall rá...
- Az övéket nem tudom... olyan erős a szerelmük, hogy még én sem tudom megváltoztatni- kicsit bosszús volt.
- Na, és melyiktek akarja rávetni magát Edward-ra?- kérdeztem. Én és Jane nem vagyunk olyanok, akik mindenkivel kavarnak, Chelsea-nek meg férje van. De Heidi és Renata... a fiúk szerint szexistennők. Ők tudják...
Még beszélgettünk egy kicsit, kitárgyaltuk a Cullen klánt, majd én vissza vonultam. A könyvtárat választottam, bár nem kifejezetten olvasni akartam.
A cipőm kopogása törte meg a csendet. Üresség uralkodott a folyosókon... pont mint bennem. A látszat ellenére nem voltam vidám, egy cseppet sem.
Tulajdonképpen nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára valamit az ürességen kívül...  Sokszor vissza emlékszem a múltamra... amikor még ember voltam. Mondhatni sokszor a múltban élek.
De ezek sem hoznak elő érzéseket bennem. Vámpírrá válásomkor valóban megfagyott bennem minden... Nem érdekel, ha kegyetlen vagyok. Vagy ha kioltok egy életet... velem is ezt tették. Ilyen az élet. Talán még jót is teszek az emberekkel, ha megölöm őket. Ki tudja, lehet, hogy vámpírrá váltak volna. Ennél meg még a halál is jobb.
 Csendesen üldögéltem és néztem ki a fejemből, de aztán cipő kopogás hangja szakított ki a gondolataimból.
- Cső!- ült le velem szembe Felix- Mi a pálya?
Rá emeltem vérvörös szemeimet és Jane képességét bevetve kicsit megkínoztam. Tudja, hogy ez nálam azt jelenti, nem akarok beszélgetni.

(Bogsee)

A földön fetrengett kínok között, de nem sokáig csináltam, mert nem akartam, hogy nagyon berágjon rám. Sokszor tettem vele ezt, és általában felfogta hogy ilyenkor magányra vágyom, de most másképp volt.  Leült velem szembe, és nézett mint borjú az új kapura. Ideges lettem.
- Békén hagynál?- förmedtem rá.
- De csak beszélgetni szeretnék, ne zárkózz el a világ elől!
- Nekem ez a világ, de esküszöm, ha nem húzol el, Aro-nak eggyel kevesebb testőre lesz! Értve vagyok?
Fenyegető hangnememből hamar rájött, hogy nem vagyok épp rózsás hangulatban, és komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Nem is kellett sokáig várnom, egy tizedmásodperc alatt elhúzta csíkot. Ne is kerüljön a szemem elé egy darabig!- morgolódtam.
A hatalmas könyves sorok mellett sétálva mélyeket sóhajtozva megakadt a szemem egy könyvön. Legalább ezerszer elolvastam, de nem tudtam betelni vele. Üvöltő szelek. Levettem a polcról, és elmentem az ablakig. Inkább tűnt egy börtön ablaknak. Jó, nem volt kicsi, sőt hatalmas volt, de voltak rajta rácsok.
Igazából nem is tudom miért. Sosem merült bennem fel még ez a kérdés. Miért van rajta rács? Csak nem félnek, hogy megszökünk? Kész vicc. Év poénja.
Belül leraktam a párkányra a könyvet, és felugrottam rá. Letéptem – a lehető leghalkabban- a bezártság érzését keltő vasrudakat, és kinyitottam az ablakot. Kinéztem, aztán lenéztem. Több mint 50 méterre voltam a földtől. Ha ki is ugranék, se lenne semmi bajom. Talán majd máskor kipróbálom.
Sunyin felmásztam a tetőre, és elugrándoztam a bejáratnál lévő sikátor fölé, ott vártam a vendégeinket. Majd ha kellek, akkor megkeresnek. Úgyis be akar mutatni úgy, mint a legjobb testőrt a Volterrában.
Semmi kedvem hozzá, nem is fogok jó pofizni az állatzabálóknak. Az nem én vagyok. Milyen lehet már büdös állatok nyakán keresztül táplálkozni? Pfujjj, még a hideg is kiráz.
Még régen Aro mesélt pár dolgot róluk, hogy például a szemük vérvörös helyett aranybarna… milyen buzis már az. A vérvörös meg tökmenő. Lényegtelen, ő döntésük hogy mit csinálnak, vagy épp mit esznek.
Azt is hallottam, hogy az a Carlisle Cullen vagy ki meg orvos. Azt hogy lehet kibírni? Bár nekem is hatalmas az önuralmam, de attól még nehéz lehet.
Én sosem azért ölök meg egy-egy embert, amikor táplálkozom, mert a vörös köd rám szállt. Hanem mert tudom, hogy ez az esélye annak, hogy nem őrülök meg. Csupán fogom magam megölöm azt csá. Érzelem nélkül….
De mit várnak egy lelketlen szörnyetegtől?........ pont ezt…..

Kérnék komikat :D Cupp-cupp

2011. május 3., kedd

Infó a frissről :)

Sziasztok!
Igen, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy már lassan 1 hónapja enyém a blog és még mindig nem volt friss... Viszont szinte vért izzadok ezzel a 3. fejezettel... még csak a felénél járok, és nem is lesz annyira tele izgalmakkal... De már vagy 3 hete nem beszéltem Rena-val és szeretném, ha kicsit segítene... tiszta lyuk az agyam és elfelejtettem mindent :$
Szóval.... nem ígérgetek, mert ha megígérek valamit, tuti nem úgy lesz, de igyekszem felrakni még ebben a két hétben... Ha elkapom végre-valahára msn-en Rena-t.
Kívánjatok sok szerencsét :)
Puszi

2011. április 21., csütörtök

Díj :)

Sziasztok!
Ashley volt olyan kedves, és adott nekünk egy díjat :)

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
 
1.: Köszöbjük szépen Ashley-nek :D
 
2.: kint van 
 
3.: 
1.:Nem szeretem az ünnepeket, mert az egyet jelent a nagytakarítással xD
2.:Egyszerűen utálom, ha a hátam mögött beszélnek ki. Mondják a szemembe!
3.:Imádok beszélni(Ashley-t és Bogsee-t már az őrületbe kergettem)
4.: Szőkésbarna hajam van.
5.: kékeszöld szemem.
6.:Tudok rohadt szemét lenni, de alapjába véve kedves vagyok.
7.:Ha itthon vagyok, első dolgom bejelentkezni msn-re x)

Akinek tovább küldöm:

Bogsee- Breakaway
 
Most nem nagyon küldeném másnak...
Bocsi mindenkitől! Csak fáradt vagyok, de sietek.
Puszi, Cukorkaa
 

2011. április 8., péntek

Sziasztok!

Halihó emberkék!
Jelentkezem :) Én lennék az új szerkesztő...
Nagyjából amiatt szerettem volna megszerezni a blogot, mert tartom a kapcsolatot Rena-val és nem jelentkezett senki, így mivel ez a blog nagyon közel áll hozzám :)
Valószínűleg nem lesz sok friss, de igyekszem! Ugyan szerintem nem olyan lesz, mintha Rena írta volna meg, de hát két különböző személy vagyunk!
Azért sietek!
Puszi, Cukorkaa

2011. március 27., vasárnap

Goodbye Darling

Hát ez a pillanat is eljött. Mint olvashatjátok, a cím az: Goodbye Darling, vagyis Viszlát Drága. (Drágáim).  A vámpíros szerelmes dolgok, már kicsit sem izgatnak. Ennek a heppemnek vége. Írni még fogok (bele is halnék ha nem írhatnék) mindenkinek, saját illetve nem alkonyat és vámpírnaplók fanficeket. (Egyenlőre, Cassandra Clare fantasy regénye fanficot kezdek. Na szóval ezek a címek:


http://sotetsegmennyorszaga.blogspot.com/
http://tukorvaros.blogspot.com/

Akkor fogok frisselni ha tudok, mert kell a szabadidő. Higgyétek el, nekem fáj ez az egész legjobban, mégse megy. A történet folytatását illetően, én a törit, tovább adom. (értsd: valakinek odaadom a törit, hogy ő folytassa) Nincs kikötésem semmivel kapcsolatban, de remélem, hogy továbbra is írni fogja valaki, és én olvasni fogom. Ha valaki folytatni akarja, vegyen fel msn-re, vagy írjon mailt:

MSN: cholee.anderson@hotmail.com
E-mail: chole.anderson@citromail.hu

U.i.: Várom a jelentkezőket, és mint látjátok a nevem megváltozott. Puszi, és mindent köszönök.

(El sem tudjátok képzelni, milyen nehéz, lenyomni a Bejegyzés közzététele gombot :( )

2011. március 9., szerda

Rossz hír

Sziasztok. Mint a címből olvastátok, rossz hírrel jövök hozzátok... Az írást szüneteltetnem KELL. A jegyeim egyre romlanak a suliba, és én is unom, hogy a 16 órából amikor fenn vagyok, 9-et vagyok suliba, 1-et tanulok, és 4-5 órán át a gép előtt ülök. Kell nekem a szabad levegő, a tanulás, és az IGAZI könyvek olvasása. Sajnálom. A szünet hónapokig is eltarthat, míg összeszedem magam.

By Rena Rich

2011. március 2., szerda

2. fejezet - Utazás

http://blog.leasetrader.com/images/blog_leasetrader_com/WindowsLiveWriter/VolvoC30fromTwilighttheMovieONSetphotos_FF53/twilight%20Volvo%20c30_2.jpg
Sziasztok. Itt is van a friss, fejezet :) Az 1. Edward szemszögét Memy írta, amit köszönök :) Hamarosan rakok fel, új fejlécet, mert nekem ez nem tetszik.  A fejezetet küldöm, mindenkinek aki olvassa a törit :) Elküldtem bétázni, de mivel mára ígértem most rakom fel. Majd felrakom bétázva is... 
A bétázást köszi Memynek :) Komikat.

Az emberek csak a szájukat jártatják,
Mondhatnak bármit,
Én csak annyit tudok,
Hogy minden rendbe jön majd.

Alicia Keys – No One (Senki)


Edward szemszög
Mindig is én voltam a különc. A kakukktojás. Mindenkinek meg volt a saját párja a családban kivéve engem. Én egyedül voltam. Magányosan. A családom is aggódott értem főleg Esme. Mindig is saját fiaként szeretett és szerette volna, ha megtalálom a páromat. De én tudtam, hogy ez nem így lesz. Néha jó volt a magány, az egyedüllét. De többnyire jó lett volna mindezt megosztani valakivel. Próbáltam kizárni a többiek gondolatait, de ez nem ment olyan könnyen így inkább nem is vettem tudomást a hozzám intézett mondatokról, kérdésekről. Csak voltam. Egyedül a szobámban, az én birodalmamban. Már egész jól kizártam a külvilágot mikor meghallottam a vezetékes telefon csörgését. Azonnal fülelni kezdtem. Tudtam, hogy csak két olyan ismerősünk van, aki ezen hívna. A Denali klán és a… Volturi. Alice vette fel a telefont majd átadta Carlislenak. Nem értettem miről diskurálnak a vonal másik felén lévő illetővel. Próbáltam jobban figyelni a lent zajló eseményekre, de hat másik gondolattal az elmémben elég nehéz volt. Amint apám lerakta a telefont, lent termettem a nappaliban és vártam, hogy megossza velünk a híreket.
-   Utazunk. – jelentette ki nemes egyszerűséggel. Próbáltam utána nézni, hogy mégis hova de jól titkolta a gondolatait akárcsak Alice, aki gyanítom, hogy máris sokkal többet tud, mint bárki a családból egyáltalán.
-   Hova? – húzta fel az orrát Emmet és még az állát is megvakarta.
-   Volterrába. – csicseregte vidáman Alice.
-   Mi? – mordult rá Rose azonnal.
-   Ne aggódjatok. Minden a legnagyobb rendben lesz. Láttam. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Főleg Edward. – kacsintott rám majd fölsuhant az emeletre és azonnal elkezdett intézkedni az utazást illetően. A nappali szép lassan kiürült és én megint egyedül maradtam. Úgy gondoltam a saját szobám jobban megfelel arra, hogy elvesszek a magányomba ezért újra bezárkóztam az én birodalmamba. Fél óra múlva kopogtatás zavarta meg a csendet. Alice lépett be mellém a szobába mosolyogva és fejcsóválva. Láthatta, hogy nem áll szándékomban nekiállni, pakolni ezért hozott nekem egy bőröndöt és gardróbomba lépve pakolni kezdte a ruháimat. Hihetetlenül izgatott és boldog volt. Még sosem láttam ilyennek. Folyamatosan dúdolgatott és nem csak a gondolataiban.
-   Mi ez a jó kedv? – kérdeztem rá nyíltan.
-   Semmi. Csak jól fog alakulni ez a kis utazás. – mosolygott még mindig.
-   Miért van egy olyan érzésem, hogy láttál valamit evvel kapcsolatban és nem akarod megmutatni? – vontam fel a szemöldökömet és mellé lépve segítettem csomagolni. Rám villantotta azt az „úgy sem árulom el” című vigyorát majd vállat vont és minden figyelmét a ruháimnak szentelte. Miután végzett velük bejelentette, hogy 2 óránk van, a gép indulásáig szóval nézzük, át a szobáinkat hátha itt felejtünk valamit. Bár azt kétlem. Mégis engedelmeskedve húgom akaratának átnéztem a bőröndömet és a szobámat is hátha lenne még valami, amit magammal akarnék vinni. De nem volt. 3 kocsival indultunk a reptérre. Rose és Em mentek Rosalie BMW-jével, Alice és Jasper a kis boszorkány Porsche-jével, míg a többiek velem jöttek a Volvómmal. Hamar odaértünk majd átvettük a jegyeket, elrendeztük a csomagokat és az egyéb dolgokat. 10 perccel a gép indulása előtt már rajta ültünk. Nem vártam, hogy odaérjünk. Nem volt kedvem a sok volturishoz és főleg Arohoz nem. Nem akartam ott lenni és játszani a boldog srácot, mert nem voltam az. Sosem leszek az. Ott majd csak még több idegesítő gondolat fog körül venni és még annyi „ember” közt is meg marad az én legjobb barátom: a magány…

Bella szemszög
Lassan sétáltam le a nagyterembe, semmit nem akartam elsietni. Lassan helyeztem egyik lában a másik után. Jane elsuhant mellettem, de azért sem szaporáztam meg lépteim. Persze ha akartam volna, akár így is beérhettem volna Janet, hisz én vagyok a leggyorsabb, de nem volt hozzá kedvem. Megint depressziós hangulatom volt, és ilyenkor „morcos” voltam, ha finoman fogalmazunk. Ilyenkor, egy kis bunyó, és már is jól vagyok. Persze, ez most olyan Felix-es volt… De akkor is így van azt kész! Tőlem akár Madonnás, vagy Lady Gagás is lehetek, ha nekem ez esik jól. Különben szeretem Madonnát is meg Lady Gagát is… Pff. Ilyen hülye is csak én lehetek… Mért kell nekem ilyen gyorsan „témát” váltani magamnak? Igen, és most azt gondolom, hogy válaszolni is fogok? Baromi jó. Vagy, ahogy a fiúk mondanák: „über brutál”
Na, erről is ennyit... Mi van Bella kimerültek a témáid? - kérdeztem magamat, majd kis híján elnevettem magam. Már megint ezt csinálod! Róttam meg magam. Remek. Ezen túl magammal fogok cseverészni? A végén, ősemberré változok. „Én, lenni, vámpírlány” - gondolkodtam el ezen az eshetőségen. Vajon vámpíroknak is van elmegyógyintézet?

Felix szemszög
Nem igaz, hogy Bella, nem veszi észre, hogy oda vagyok érte. Olyan szép, olyan csodálatos… Önálló, és hihetetlenül makacs, de mégis olyan kedves, olyan jó. De ő szinte rám se bagózik, mintha nem is lennék. Talán annyiban, hogy a barátjának tekint. De ez nekem nem elég!

Edward szemszög
A kocsimban ültünk, én, Emmett, Alice, Jasper és Rosalie. Nem tudom, mért ültünk be ennyien. Alice ragaszkodott hozzá, mert ő látta… Igen, eldöntötte, és annak úgy is kell lennie.

És elsuhan a völgy mellettünk,
Mi tovább éneklünk,
A hangunk a madarak csicsergésével
Zeng.

Énekelték mind. Még Rosalie és Jasperre is ráragadt a jókedv, amit nem tudtam mire vélni. Nem tudtam, miért pont ezt a dalt éneklik, hisz tél volt, s itt Londonban, fújt a szél, és az ég beborult. Persze, Olaszországban, sütni fog a nap meg minden, de jelenleg… Aztán rájöttem. Ezt a dalt, Emmett és Alice költötte, és előre megbeszélték, hogy ezt fogják énekelni. Abból jöttem rá, hogy ezt a négy sort kezdték énekelni:

Ha Edwardot fejbe csapjuk.
Tombolni fog,
Úgy csinál, mintha nem hallana,
Pedig idegesítjük.


Mélyeket lélegeztem, s megpróbáltam, nem elkezdeni nem kiabálni. Nagyon idegesítettek, de nem akartam viszályt szítani.

S Jasper aki mindig fancsali,
Most ő is boldogan énekel.
Emmett a nagy humorista,
Aki mint mindig, boldog.
Alice, aki sokat vásárol,
S mindig csicsereg.
Rosalie az állhatatos,
S nagyon gyönyörű.

Egyre jobban idegesített a hamis dal. Szinte már fájt tőlem a fejem, ha ez lehetséges egyáltalán. A kormányt úgy szorítottam, hogy félő volt, hogy kettétörik. Fogam, összeszorítottam, s próbáltam, nem idegeskedni, ami nem igazán sikerült…

2011. február 27., vasárnap

Új blog :)

Sziasztok. Tudom, hogy már majdnem 2 hete nem volt friss (amit sajnálok) és igyekezni fogok legkésőbb szerdán új fejezetet hozni. Bevallom őszínén, még nem kezdtem el, de még ma neki állok.

Na szóval, új blogot nyitottam lécci nézzetek be:  http://nemakialtas.blogspot.com/